1911. március 16-án megalakult a Vas- és Fémmunkások Sport Clubja, a Vasas. 

Labdarúgóink a kezdeti időkben, alacsonyabb osztályokban szerepeltek, de öt év alatt három osztályt előre lépve az első vonalban is bemutatkozhattak az 1916/1917-es bajnokságban, és azt a 6. helyen zárták. 

Az első érmekre 1924-ig kellett várni. Ekkor csakúgy, mint egy évvel később, bronzérmet szerzett a csapat, és Takács II  József szerezte a legtöbb gólt a bajnoki küzdelmek során (26 találat), így ő lett a klub első gólkirálya. 

A 20-as évek végéig a Vasas stabil középcsapatnak számított, ám 1928-ban a 10. helyet megszerezve (12 csapatos volt a bajnokság) kiesett az NB I-ből. 

1930-ban sikerült a visszakerülés, olyannyira, hogy a pályaavató mérkőzésen 5-2 arányban a Ferencváros volt a szenvedő fél. Ez a pálya még a Béke utca - Forgách utca által határolt nem túl nagy területet jelentette. 

Az újbóli fölkerülés sajnos pillanatnyi fellángolásnak bizonyult, mert újabb kiesés következett és egy nehéz időszak küszöbére került a csapat. Ekkor még semmilyen támogatást nem kapott az államtól a Vasas. 

A vergődés az 1941/42-es szezonig tartott. A Vasas, mint bázisklub akkoriban még anyagi gondokkal küszködött. A 40-es évekre tehető a Vasas és a párt szorosabb kapcsolatának kialakulása. A Magyar Kommunista Párt koncepciója szerint a sporton keresztül lehet a tömeget megnyerni. Tervükben egy munkásklub kiemelt támogatása szerepelt. A választás a Vasasra esett, 1946-ban valósultak meg az elképzeléseik. A támogatás nem csak pénzbeli segítségnyújtást jelentett, hiszen ekkor kapott a klub székházat, és az MKP által a Vasashoz került a Pasaréti úti hatalmas sportterület. A klubban betöltött pozíciókat szintén az MKP tagjai „uralták”. (A klub elnöke ekkor Kádár János volt...) 

Szereplését tekintve a gárda tartósan az élmezőnyben tartózkodott, második harmadik helyek színesítették a palettát. Óriási szenzációnak számított, hogy 1947-ben Szovjetunióban szerepelt a Vasas vendégcsapatként, amely legtöbbször a Ruzsa-Lőrincz, Moór, Lóránt - Pósa, Nagy I. - Illovszky, Berzi, Szilágyi I, Szilágyi II, Kántor felállásban szerepelt. 

Akárcsak a 20-as, a 40-es évek végén is visszaesés volt tapasztalható. Kevesebb pénz jutott a Vasasra, az akkorra már MDP-vé alakult párttól. 

Ez a mélyrepülés azonban nem tartott sokáig és a klub első nagy sikerét a Magyar Kupa megnyerése jelentette 1955-ben. A forradalom előtt, alatt és után is piros-kék sikerek voltak az akkori fociélet meghatározó eseményei. 

1956-ban Középeurópa Kupát (KK) nyert a csapat: a Népstadionban (ma Puskás Ferenc Stadion) 100 000 néző előtt lejátszott mérkőzésen 9-2-re nyert az osztrák Rapid Wien ellen. A KK-t története során ötször nyerte el a Vasas. 

Az 1957-es évszámot végre a Vasas első bajnoki címe fémjelezte. A forradalom utáni első bajnokság ugyan még „csonka” volt (11 fordulós), de azt csapatunk nyerte: leginkább a Kovalik, Kárpáti, Kontha, Sárosi, Bundzsák, Berendi, Raduly, Csordás, Szilágyi I, Kaszás, Lelenka,  tizenegynek köszönhetően. Gólkirály pedig 17 találattal Szilágyi I Gyula volt. 

Mint bajnokcsapat, jogot szerzett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában való indulásra. Első fordulóban a svájci Young Boys volt az ellenfél. Az idegenbeli 1-1 után, a visszavágón 2-1-es Vasas győzelem született. (A svájci csapat a következő BEK kiírásban szintén magyar csapattal, az MTK-val találkozott, és el is búcsúztatta). A következő körben nem kisebb csapat, mint a holland Ajax várt ránk. Az amsterdami 2-2 után a Népstadionbeli hazai mérkőzésen 4-0 arányban diadalmaskodtunk. Az elődöntőben a kor legnagyobb csapatával, a Real Madriddal kerültünk szembe. (A másik ág párosítása AC Milan - Manchester United volt!) Az első mérkőzésre ezúttal is idegenben került sor. Spanyolországból súlyos, 4-0-s vereséggel térhettünk haza. A Real Madridban akkor Kopa, Didi, Santamaria, Di Stefano és nem utolsósorban Puskás Ferenc (bár a Vasas ellen nem szerepelt) játszott. A visszavágónak ismét a teltházas Népstadion adott otthont, ahol Bundzsák és Csordás góljaival megvertük a spanyolokat. 

Ennek a sporttörténelmi diadalnak a főszereplőit név szerint is illik megemlíteni. Kamarás - Kárpáti, Teleki, Sárosi - Bárfy, Berendi - Raduly, Csordás, Bundzsák, Szilágyi I, Lenkei összeállítású csapat vette fel a harcot sikeresen világhírű ellenfelével szemben. 

Innentől kezdődött a Vasas aranykora, amely a '60-as években teljesedett ki. 1957-ben, ’61-ben, '62-ben, ’65-ben és 1966-ban mindannyiszor a Vasas nyerte a bajnokságot. A csapat edzői Baróti Lajos, Illovszky Rudolf és Csordás Lajos voltak.
A '60-as években Szentmihályi, Mészöly, Kárpáti, Sárosi, Bundzsák, Berendi, Mathesz, Kékesi, Machos, Farkas, Ihász, Pál II, Korsós, Fister, Molnár, Puskás Lajos, Varga, Bakos voltak azok a játékosok, kiknek nevéhez fűződött az a bizonyos aranykor. 
1966-ban a gárda veretlenül nyerte a bajnokságot, és Farkas János gólkirályi címet szerzett 25 találattal. 
Nem lehet említés nélkül elmenni az 1967-es chilei Hexagonal torna mellett, amely a legjobb dél-amerikai csapatok részvételével zajlott le, kiegészülve a Vasassal. A csapat veretlen teljesítménnyel nyerte a rangos viadalt, még a Pelével felálló Santos sem tudta megállítani. 

Az 1960-as években végre megoldódott a pálya kérdése. A Vasas addig is a XIII. kerületben játszott, később pedig az Építők pályán. 1959 jelentős dátum. Ettől kezdve ugyanis az angyalföldiek otthona  a Fáy utca lett, amely a mai napig is eképpen üzemel. 

Az 1970-es években folytatódott a Vasas jó szériája. ’73-ban kupagyőzelem a Bp. Honvéd ellen (4-3 arányban), majd mindmáig az utolsó bajnoki cím megnyerése 1977-ben. 
A Vasas szurkolói közül ki ne tudná kívülről a Mészáros, Török, Komjáti, Hegedűs, Kántor, Gass, Müller, Zombori,  Kovács, Izsó, Várady összeállítást Rudi bácsi edzősége alatt. 

A bajnoki címeket ekkortájt az Újpest nyerte, így a többi csapat nem igazán tudott érvényesülni. Innentől kezdve a Vasas igazán kimagaslóan nagy sikert nem könyvelhetett el. Két kupagyőzelem a 80-as évekből (’81 és ’86) jelentette ekkor a sikereket. 

Ez azonban nem azt jelentette, hogy a csapat hanyatlását élte volna, sőt az élmezőnyhöz tartozott-igaz hangos sikerek nélkül. 1990-től kezdve viszont már a stabil középcsapat jelzővel lehetett a Vasast illetni. 

A rendszerváltás után érezni lehetett, hogy a Vasas már nem az a „pártcsapat”. Ugyanakkor továbbra is tömegeknek jelentette a Babócsy, Nahóczky, Mészöly G., Tuboly, Zvara, Pecha, Gubucz, Klink, Galaschek, Nagy T, Claude, Szíjjártó féle csapat a kikapcsolódást hétvégenként. 

1995-ben már meglegyintette a csapatot a kiesés szele. Az őszi szezon végén a kieső, 15. helyen telelt a csapat. A tavaszi szezont Verebes József irányítása alatt kezdtük, de három vereség után amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Illovszky Rudi bácsi vette át a csapat irányítását, és többek között egy 10 mérkőzéses veretlenséget produkálva az idény végén a 10. helyen zártunk. 

1998-ban és 2001-ben két bronzérem következett, majd ezután kezdődtek a bajok. A 2001/2002-es bajnokságban utolsóként kiesett a csapat az élvonalból. Kaotikus hangulat uralkodott az egyesületnél. Slavko Kovacsics, Komjáti András, Kiss László és Tornyi Barnabás sem tudta megmenteni a csapatot a bukástól. 

Az NBI/B-ben pénztelenség és szenvedés jellemezte a csapatot. Ez a későbbi megszűnéshez vezetett. Fél évre eltűnt a Vasas a magyar futball palettájáról. 

2003-ban egy Vasas-hívő nagyvállalkozó, Jámbor János és az újjáalakult Vasas vezérkar, Markovits László vezetésével megteremtették azt a lehetőséget, mellyel a Vasas újra életre kelt. 

Innentől datálhatjuk az újkori Vasas kialakulását. A Kecskemét csapatának versenyzési jogát megvásárolva, az NBI/B-ben szerepelt a Bp. Vasas a 2003/2004-es szezonban és a második helyet megszerezve feljutott az élvonalba. 

2006-ban a Vasas a bajnokság végén ismét kiesett az NB I-ből. A megfiatalodott együttes élére Mészöly Géza került. A sors azonban úgy hozta, hogy a csapat – a másodosztályba száműzött FTC helyett mégis elindulhatott a 2007/2008-as szezonban az első osztályban. 
Fiatal játékosaink nem is okoztak csalódást, hiszen együttesünk az eddig eltelt bajnokságok végén rendre a középmezőnyben végeztek. 
2008. december 31-ével véget ért egy öt éves periódus, hiszen Jámbor János eladta üzletrészét, és a Vasas Futball Kft. – átmenetileg – 100 %-os tulajdonosa a Vasas Sport Club lett. 
Az átmeneti időszak 2011. januárig tartott, amikor a Híd Akvizíciós Zrt. lett a felnőtt csapat új tulajdonosa.

Hatszoros magyar bajnok és négyszeres kupagyőztes. Több mint nyolcvan játékost adott a felnőttválogatottba. Felsorolni is nehéz lenne azokat a neveket, akiknek köszönhetően az elmúlt 95 évben, a XIII. kerületben focit láthatnak a kilátogató szurkolók. A magyar sporton belül mindig is a Vasasra volt jellemző egy olyan családias hangulat, amely alapot adott a korábbi sikeres helytálláshoz, és ami alapot adhat a jelenlegi sikeres szerepléshez. 

Szekrényes Gábor 

(forrás: vasassc.hu)